Kürtőskalács – tények és mítoszok?

2016.03.19.
img

Sima, kókuszos, kakaós, vaníliás, gluténmentes, fitnesz – néhány a számtalan előfordulási formájából annak a finomságnak, ami állandó résztvevője a fesztiváloknak, turisztikai gócpontoknál is megtalálható, sőt minden évben saját fesztivál keretében is ünnepelhetjük a létét: a kürtőskalácsnak. Amellett, hogy ízletes, botrányos is. Nem maga a termék, hanem a körülötte lévő felhajtás: magyar termék vagy sem? Valóban Erdélyből származik? Romániai védjegyet igényel/érdemel az EU-ban?

Alig néhány hónappal ezelőtt járta körül a sajtót az a hír, hogy a Hungarikum Bizottság hungarikummá nyilvánította a kürtőskalácsot. Néhány nappal ezelőtt váratlannak tűnő fordulatként a román mezőgazdasági miniszter bejelentette, hogy Romániának is szándékában áll levédetni a kürtőskalácsot, oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termékként (PGI). Kisebb utánakeresés révén világossá vált, hogy ez a fordulat nem is annyira váratlan.

Kürtőskalács-botrányok

A kürtőskalács származását illetően nem újkeletű a vita. A levédetés körüli hercehurca évek óta zajlik, határokon átívelő, különböző érdekképviseleteken, érdekellentéteken keresztülmenve.

Korábbi híradások szerint 2003-ban egy miniszteri rendelet révén védetté nyilvánították Romániában a kürtöskalácsot: „secuiesc Kurtos Kalacs” a székely kürtőskalács románosított nevén. Földrajzilag vált védetté a transzilvánikumok közé sorolva.

img

Négy évvel később Szlovákiában kezdeményezték a szakolcai kürtőskalács védetté nyilvánítását a cseh határon lévő Szakolcán. Történelmi visszatekintő szerint a 19. század óta tekintik helyi jellegzetességnek a kürtőskalácsot. Ezután több sajtóorgánum is arról számolt be, hogy a magyarok le vannak maradva a kürtőskalács levédését illetően, miközben a szomszédos országok azon igyekeznek, hogy „lenyúlják” a kürtőskalács eredeteztetését megillető babérokat.

2014-ben a Nemzeti Kürtőskalács Szaktestület székelyföldi tagjai kísérletet tettek arra, hogy a székely-magyar jellegzetességet hungarikumként jegyezzék be. A magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium a szaktestület kérelmet elutasította. A Szaktestület egyébként az ezt megelőző évben alakult, azzal a céllal, hogy hagyományos magyar termékként szerezzen védettséget az Európai Unióban a kürtőskalács számára.

Tavaly novemberben volt az utolsó, a nemzetközi oltalommal kapcsolatos reménykeltő hír, ami alapján a kürtőskalács, mint hagyományos különleges termék uniós bejegyeztetése mellett kiáll a magyar Földművelésügyi Minisztérium. „A kürtőskalács egyszerre székely, erdélyi és magyar sütemény” – egyszerűsítették le a származással kapcsolatos vonakodásokat. Decemberi közleményükben az állt, hogy várhatóan az idei első negyedév végén nyújtja be Magyarország a bejegyeztetési kérelmet.

Akkor hát honnan származik a kürtőskalács?

Ha nagyon távoli gyökerekig akarunk visszamenni, egy tanulmány szerint, a szóbanforgó kalácsféleség az ókori görög kultúra specifikuma. Többféle ismeretanyag a német és a lengyel valamikori gasztró-kultúrájához tartozónak is véli.

Hantz Péter és Pozsony Ferenc irányadó tanulmánya szerint az első írásos dokumentum, ami a kürtőskalácsot említi, Erdélyből származik a 17. századból. Az első recept is erről a területről maradt fent: egy 1784-es keltezésű erdélyi receptkönyvben. A 18. század végére az egész magyar nyelvterületen elterjedtek a kürtőskalács különböző változatai. Ettől az évszázadtól kezdve több írásos feljegyzésben, többek között Orbán Balázs Székelyföld leírása című első kötetében is megjelenik, helyi (erdélyi!) jellegzetességként.

A kürtőskalács történetet felkutatók szerint a polgárosodás és urbanizáció hatására a 20. század közepére már többnyire csak Székelyföldön sütöttek kürtőskalácsot. „A kürtőskalács mindmáig az ünnepi sütemények fejedelmének és a lakodalmas étkek fontos elemének számít Székelyföldön” – áll a tanulmányban. Egy másik történeti leírásban a következőképpen fogalmaznak: „A leleményes székely a keményfa parazsát, amit a főzéshez és a melegedéshez használt, még valamire hasznosítani szerette volna. A kályhacső volt az elnevezés ihletadója. Ezért volt az eredeti kalács kályhacső átmérőjű és innen kapta a kürtős kalács elnevezést.” A 20. század második felében kezdett a székelyföldi határokon túl elterjedni, főként a magas turisztikai érdekeltségű térségekben.

Egy közhiedelem szerint a tatár seregek támadása idején, a barlangba húzódó székelyek közül egy asszony készített először hatalmas kürtősöket, a tatárok kiéheztetési szándékát keresztülhágva. Egy másik mítosz azt állítja, hogy a kürtőskalács a honfoglalás előtti magyarok közkedvelt étke volt, amit a tábortűznél fogyasztottak.

Tény, hogy napjainkban is akadnak olyanok, akik egyértelműen székelységre asszociálnak a kürtőskalács hallatán, sőt némi mende-mondát is fűznek hozzá. Tavaly egy magyarországi lány a következő érdeklődő (sztereotip?) kérdést szegezte hozzánk: „Jéé! Igaz, hogy ti Erdélyben egésznap a hegyekben ültök és kürtőskalácsot falatozgattok?” Egy ilyen kérdéssel mulatságos pillanatokat lehet szerezni, bár ötletnek nem is rossz: tábortűz mellett, hegyek között, kürtőskalácsot eszegetve barátokkal lenni – jó kis augusztus esti programnak tűnik.

img

Hogyan kerül képbe Románia?

Persze, azonkívül, hogy jelenleg Erdély közigazgatásilag az ország határain belül található.

Achim Irimescu, a már említett mezőgazdasági miniszter, egy mezőgazdaság-fejlesztési konferencián a következő kijelentéseivel keltett újabb médiabotrányt a kürtőskalácsot illetően: „A kürtőskalács egy román termék, ez 1784 óta tanúsítható, akkor egy román nemzetiségű, de magyar állampolgárságú asszony készítette el. A terméket az egész régióban készítik, Csehországban, Magyarországon, sőt Szlovákiában is, de mivel tanúsíthatóan erdélyi, nincsen kételyem afelől, hogy romániai termékként kell elismerni.”

Az 1784 mint dátum stimmel, ha az előzőekben ismertetett tanulmányra hivatkozunk, az erdélyi receptkönyvbe ekkor lett bevésve. Azt viszont, hogy román nemzetiségű lett volna a készítője sokan kétségbe vonják. Főleg a magyarok, az erdélyiek és a székelyek – ez utóbbiaknál az ilyen kijelentések láttán „nyílik ki a bicska a zsebükben”. Persze a mondás kizárólagos átvitt értelmében.

A mezőgazdasági miniszter még tavaly, jelölésekor is előhozakodott ezzel a szándékkal. Hogy mi fogja eldönteni a vitát és milyen védelem alá kerül a kürtőskalács, az egyelőre a jövő titka. A sokat emlegetett védelem kétféle lehet: az Európai Unió eredetvédelmi szabályozása megkülönbözteti az oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termékeket (PGI) a garantáltan hagyományos és különleges termékektől (TSG). A kettő közötti különbség, hogy a földrajzi jelzésű termékek esetében a gyártási eljárás adott szakasza egy bizonyos régióhoz kell, hogy kötődjön, a hagyományos és különleges termékeket bárhol elő lehet állítani.

A fejlemények még váratnak magukra, mindesetre úgy tűnik, hogy párbeszéd és konszenzus szükségeltetik ahhoz, hogy a kürtőskalács valódi hungarikummá váljon – nem csak a nemzettudatban, hanem hivatalos, akár uniós jóváhagyás és megerősֵítés által.

Írta: Szabó Adél

Fotók: Szabó Katalin