Zwack: a siker családi receptje

img

A Soroksári úton álló Zwack gyárban 2004 óta látogatóközpont is működik, ahol a Zwack család és az Unicum kalandos történetének 225 éve elevenedik meg. A múzeum bejárása során a látogató nemcsak a relikviákat csodálhatja meg, hanem bepillantást nyerhet az ital készítésébe is, alámerülhet a tölgyfahordókkal teli pincébe, és különleges állapotában kóstolhatja meg a likőrt.

Látogatásunkkor rozmaring illata lengte körül a Zwack gyárat, de ahogy az idegenvezetőnktől, Kornya Dávidtól megtudtuk, mindig érezni valamilyen gyógynövény aromáját. Az 1892-ben épült üzem egész területén folyik a gyártás, a telket pincerendszer hálózza be, ahol a hordókban az éves termelés fele, 1,5 millió liter Unicum érlelődik – mondta el kalauzunk. Az épület északi részén kapott helyet a látogatóközpont, ahol a 225 év tárgyi emlékei segítségével mutatják be, hogyan jutott el az ital II. József palotájából milliók minibárjába.

A tárlatvezetést egy húszperces film alapozta meg: az itt hallható történelmi adatok segítik a kiállítás értelmezését. A videóban Zwack Péter az Unicum és családja történetét mesélte el, hiszen ez a kettő sosem vált el egymástól. A vetítés után indult maga a körbevezetés az emeletre, ahol vitrinekben sorakoztak az évek során Gerencsér Emil, a gyár egykori igazgatója által összegyűjtött relikviák. A kiállítás talán legérdekesebb részét a letűnt korokból származó különleges palackok képezték. „Régen reklámok híján a különleges üvegekkel hívták fel magukra a figyelmet a vállalatok. A klasszikus, jól ismert palack kerek formája a lombikot, míg a zöld szín a természetességet és a gyógynövényeket szimbolizálja” – ismertette Kornya Dávid. A kiállítóterem galériáján 17 000 palackot tekintettünk meg, amelyek Zwack- és másfajta italokat tartalmaznak, és nem találni köztük két egyformát.

img

A híres üvegformán kívül a népszerű „vizesember”-reklám és a logó történetét is megismertük a tárlaton. Mindkettő az 1900-as évek elején született meg, és lett a márka meghatározó szimbóluma. A „vizesember” nemcsak a hirdetések, hanem a karikatúrák világában is sikereket ért el. A palackokon található kereszt 1922-ig vörös volt fehér alapon, ekkor viszont lejárt a szerződés a Vöröskereszttel, s átalakult a mai formájára. A jól ismert likőr mellett más Zwack-ital történetére is fény derült a kiállításon, így a Fütyülősök, a Zwack Sándor Nemes Pálinkák, az Unicum Next és Szilva eredetéről, valamint Zwack Izabella tokaji borairól is meséltek a bemutatott tárgyak.

De nem szabad élesen elválasztani a család és a nedűk históriáját. A kiállítás személyes tárgyak és korabeli fotók segítségével mutatta be a família kalandos éveit II. József udvarától, ahonnan a likőr receptje és neve ered, a szocialista időkön át, a legifjabb generációig. A vállalat császári és királyi beszállító volt, a világkiállításokon díjakat nyert és még az angol trónörökös, VIII. Edward is elismerően nyilatkozott barackpálinkájukról. Már a második világháború előtt exportáltak italokat az USA-ba, Angliába és a világ számos pontjára, a gazdasági világválság alatt pedig villanykörtéket is gyártottak. A második világháború, a zsidóüldözés és a szocialista hatalomátvétel hatalmas megpróbáltatásokat görgetett a család elé. Zwackék az Amerikai Egyesült Államokban találtak menedéket, ott segítették a többi menekültet, és próbálták tovább vinni a családi vállalkozást. Beperelték a kommunista magyar államot, mivel továbbra is Zwack név alatt forgalmazták a hamis Unicumot, és a pert végül megnyerték. Az 1900-as évek második felében Zwack Péter külföldön, majd a vasfüggöny leomlása után idehaza folytatta elődei munkáját. A relikviák meséltek arról is, melyik magyar költő írt verseket Zwack Micinek, kik segítették a családot, amikor a nyilasok el akarták őket vinni, és hogyan sikerült kimenteni a titkos receptet az országból.

img

A túra talán legérdekesebb része az volt, amikor a lepárló épületébe pillanthattunk be. Az Unicum készítésének fázisai mellett arról is szó esett itt, hogy a 40 különböző gyógynövény mindegyikét csak a család ismeri, a gyárba is keverékként és kódszámmal ellátva érkeznek. A pincébe alámerülve 50-60 éves tölgyfahordók között találtuk magunkat, amelyek közül kitűnt a 17 000 literes, majd’ nyolcvan éves „hordómatróna”. Ez az egyetlen, ami mérete miatt túlélte a második világháborút, a kisebbeket alapanyagként használták fel egy pontonhíd építéséhez. A körbejárás végén az Unicumot egyedülálló állapotában, szűretlenül kóstoltuk meg.

Fotók: Zwack Múzeum
Forrás: Kultúra.hu